Áldott Ünnepet kívánunk!

Szeretettel kívánunk minden kedves Olvasónknak békés, meghitt Karácsonyt!

Pankamama | 2009. december 24. 15:32 |

Miki beszél

A nyári feladványra sajnos nem érkezett sikeres megfejtés, így az 1 hetes 'Csepel-szigeteki' nyaralást (telelést) a szerkesztőség kapja ajándékba.

A feladvány: Bódoj-ódoj-bógyo ááá, óggyo-óggyo unáá, gyúggyo-óggyjo-ógyoj unááánoo...

Megfejtés: Boldog-boldog-boldog születésnapot...

Újabb feladvány, ez sokkal könnyebb: ángó-ángó, csinginggi, kop-kop-kop, ánggo.

Segítség: ez egy vers, amelyet Halász Judit is énekel

Nyeremény: egy fénykép a fenti sorok előadójáról

A kis előadóművész szókincse rengeteget gazdagodott az utóbbi időkben. Bár a kommunikációval sosem volt gondunk, a legtöbb jelzését értjük, mostanra szóban is jól ki tudja magát fejezni. A humora pedig napról-napra megnevettet és ámulatba ejt minket. Igazán szerencsések vagyunk két ilyen csodálatos, szépséges, határozott és okos csemetével. Igazi kincseink.

Miki szótár:

csüccs - csüccs

oppá - hoppá

Ádí - Adi

tányé - tányér

énís - én is (szeretném azt csinálni, amit Te, Kata, Apa...)

MEM - nem (így, röviden, naponta százszor)

zsí - sír

Atya zsí - Kata sír

ánnyé - enyém

Mem ágyo ámmo. - Nem vagyok álmos. (azt hittem rosszul hallok, de kérdésre többször is elismételte)

kokjí - babakocsi

kokí - csoki

attó - autó, ajtó

ajó - hajó

puttyi - fütyi

kaka - kaka

bugyí - bugyi, pelenka, harisnya

apka - sapka

Ágyí - Nagyi

dejeee - gyere

pápuu - papucs, cipő

ába, ábam - lábam

tezem - kezem

gyjo - jó

áté - játék

pószi - porszívó

Azt olvastam, hogy a szókincs 18-21 hónapos korban 10-30 szóból áll. Örömmel látom, hogy túlteljesítettünk, mert Miki még csak 17 hónapos és már most harmincvalahány szót használ. Tudom, hogy nem verseny és hogy ez mit sem számít, de azért jó érzés.

Katica is ügyes, nagyon megdicsérték az óvodában. Szépen tisztán, kerek mondatokban beszél, jól kifejezi magát, helyesen ragoz, szépen ejti az 'r' betűt. De azért neki is vannak aranyos szavai:

lejem - jelem

vasanyú - savanyú

Zemri - (Gordon) Ramsay /remzi/

Ó, olyan sok van pedig, és nem jut eszembe... majd utólag beszúrom őket.

Pankamama | 2009. december 20. 11:08 |

Találtam két képet...

Pankamama | 2009. november 6. 10:14 |

Tatai hétvége

Tatán voltunk a hétvégén a legdrágább kebelbarátnémmal, Gittával együtt. Csodásan éreztük magunkat és,ahogyan lenni szokott, mind az öten halálosan elfáradtunk a végére. Szerencsére azonban nem erre fogunk emlékezni, hanem a halászlé ízére, a valódi lekvárral körített talkedlire (tarkedlire), az ágyas pálinkára, a forralt borra, az irsai olivér mustjára, a lágyfagyira, a vicces reggelire, az esti borokra, a csodálatos tatai Öreg-tóra, a várra, a Kálvária-dombra a kápolnával, a dombról való legurulásra, a sörétgyár tornyára és annak 163 lépcsőfokára, a sétákra, és végül a neszmélyi borvidék csodálatos látványára a szürkületben...

Néhány kép:

Pankamama | 2009. október 26. 14:57 |

Családi Kör

Nyári családi kép, Katica szeme sarkát megcsípte egy szúnyog és napokig be volt így dagadva.

Pankamama | 2009. október 13. 19:10 |

Szüreti mulatság

Íme néhány kép a tegnapi óvodai szüreti mulatságról.

Katica csuhélepkét csinált

Miki is jól mulatott

Miki beszélget az ovisokkal

Katica lepkét reptet

együnk-igyunk, vígadjunk

Pankamama | 2009. október 3. 10:47 |

Vizsgálatok

Végül nem mentünk el táncolni, mert Katica fáradt volt, aludt egy nagyot. Utána Miki is és 6 körül tudtunk csak elindulni. Mire bepakoltam őket az autóba, Andris pont begurult a parkolóba, így négyesben indultunk neki. A Heim Pálban megtudtuk, hogy aznap nem ott van az ügyelet. Hurrá! Helyette a Bethesda kórházba kell mennünk a város másik végébe. Juhééj! Odaértünk, megtaláltuk, bejelentkeztünk. Nagyjából húsz nagyon beteg gyerek várt az orvosra, aki épp befejezett egy műtétet. Gyorsan kiszámoltuk, hogy ez túl hosszú idő lenne a sok lázas-tüsszögő-köhögő gyerek között és a mi bajunk nem is olyan nagy. Ráadásul már fél nyolc volt, így villámgyorsan kihátráltunk és hazamentünk.

Másnap, miután Katicát elvittük oviba, Mikivel beautókáztunk a Heim Pálba a rendelésre. Itt is rengeteg gyerek, de a doktornőnk ragaszkodott, hogy ide jöjjünk, akkor hát kivárjuk, délig van időnk. Végül másfél óra után előre hívtak minket, látván, hogy Miki még picike és magát íjként megfeszítve csillapíthatatlanul visít. A füldoktor belenézett Mikike fülébe, fújt bele valamit - ez eléggé fájt szegénynek - belenézett a másik fülébe és a torkába, majd felírt egy antibiotikumot. Puff neki, Csepelen ezt töredék idő alatt el tudtuk volna intézni. Magamra kötöttem Mikikét - a hasamra, hogy simogathassam - és eltrappoltunk a parkolóig.

Felhívtam a doktornőnket, aki előzőleg kicsit beavatott a fülgyulladás kialakulásának és az antibiotikumok hatásának mechanizmusaiba és elvetettük a gyógyszert. Helyette homeopátiás bogyókat kap - mindannyiunk legnagyobb örömére. Ugyanis a szirupokat szinte lehetetlen megitatni vele, a golyócskákat azonban boldogan szopogatja.

Hazajöttünk, Miki még rajtam elaludt, felhoztam, levetkőztettem és tovább aludt, majd egy óra múlva indulni kellett volna Katáért. Simogattam, ébresztgettem... semmi, csak néhány édes álombéli mosoly. Oké, óvatosan felöltöztettem, újra a hasamra kötöttem és aludt. Elmentünk az óvodába, megvártuk Katicát, átöltöztük, indultunk haza és Miki még mindig aludt. A hazaúton ébredt fel.

Otthon ebédeltünk (Katica annak ellenére, hogy jól eszik az oviban, igényli a közös ebédet otthon, ez ooolyan jóóó :)) és alvásidő. Na, mi lesz Mikivel? Nekem - még mindig az át nem aludt éjszakákat pótolván - szükségem van délben fél-, egy óra alvásra (és még így is csak fél 10-ig bírom este, ehh), ezért ledőltem Katicával, Mikit közénk tettem cicire, lesz, ami lesz. És csodák-csodája, Miki kb. félórás könyvnézegetés, mocorgás, cicizés után... elaludt! 

Ébredés, uzsonna és egy kis játék után este 6-kor ismét útnak indultunk, ugyanis negyed nyolcra volt időpontunk ortopédiára mindkettőjükkel. Közös bevásárlás, rohangálás és babakocsi-tologatás után (hárman mentünk három babakocsival), eljutottunk ide a csepeli rendelőbe, ahol pici csúszás után bejutottunk. Az itteni gyermek-ortopédus a csoda maga. Fiatal, mosolyogva kezet fog és bemutatkozik. Máris szép a világ. Ezután közölte az asszisztensével - aki szintén csupa mosoly és kedvesség -, hogy 3 babára készüljön. Katica babakocsijában ugyanis benne volt a babája. Nem nézett át rajtunk, nem "Anyuká"-zott. A kéréseit  gyerekekhez intézte (nem volt semmi "anyuka, vegye már le a gyerek cipőjét"), Katicát leültette magával szemben, elmondta neki, hogy mit fog csinálni, majd óvatosan levette a cipőjét és zokniját, sőt amikor a gerincét vizsgálta, a pólót is ő vette le. Katicához beszélt, amíg vele foglalkozott. Utána jött Miki, vele jót kacarászott. Ezután mindent szépen elmondott nekem, a kérdéseimre korrekten és kielégítően válaszolt. Amíg a papírokat megkaptam, addig megvizsgálta Katica babáját, de nem akárhogy. Felfektette a babát a vizsgálóasztalra, majd magához hívta Katicát és együtt mindent megbeszéltek. Csodálatos élmény volt az egész vizsgálat, mindez este háromnegyed nyolckor!

Egyébként rendben vannak, bár Kata bokája picit befelé hajlik, de ez egyrész örökletes, másrészt sokat kell mezítláb lenni és az segít majd. Ez külön jó, mert mi amúgy is"mezítlábazós" család vagyunk, itthon nincs is papucs (ami van, az is a szekrényben).

Ma már túl vagyunk a piacon, Mikivel menüt terveztünk és bevásároltunk a hétvégére. Délután az oviban szüreti-mulatság lesz, holnap pedig állatos-nap a Rákóczi-kertben. Nos, ezért írok keveset. A fennmaradó idő kell(ene) a lakásra, háztartásra és egyebekre, amikre már alig emlékszem (pl. egy jó könyv olvasása nyugodtan min. 30 percig és hasonlók).

Puszik.

Pankamama | 2009. október 2. 10:28 |

Füles

Katica ismét vidáman ment óvodába. Miki pedig csiri-birizni. Jól is érezte magát, csak épp kifolyt a füle. Szerencsére pont rendelt a doktornőnk, pont a közelben. Nincs nagy baj, de hogy ne is legyen, menjünk a Heim Pálba, ott van megfelelő diagnosztikai eszköz.

Mehetek velük a kruppos gyerekek közé, mert időpont az nincs. Hurrá!

Néptánc előtt, után vagy helyett menjünk?

Pankamama | 2009. szeptember 30. 11:51 |

Nem csak megszületni nehéz!

Soha többé nem hisszük el ezt a mondatot. Mert nem igaz.

Miki a múlt héten újabb mandulagyulladással küzdött, ezúttal tüszős, csak a változatosság kedvéért. Közben lázas állapotok, végigsírt és végignyüszített éjszakák, és mosolytalan, bágyadt napok voltak. Most épp a füle van durván begyulladva, közben 5, igen öt! fogat növeszt egyszerre. Három szemfogat és két rágót, ezek már az utolsók. Nem csak az ínye, a szája is fel van dagadva. Fájdalomcsillapító - hűtőrágó - cici - fülmelegítő - homeopátia, ezek körül forognak a napjaink. Nagyon szenved a kis drágám, én meg állandóan aggódom miatta.

Katica szerencsére jól van, túl egy újabb náthán. A jelek szerint be is szokott az oviba, vidáman megy reggel és jön délben. Főztek már baracklekvárt, sütöttek almás pitét és Mihály-napi kalácsot, csináltak tenyérlenyomatot és még bizonyára sok más izgalmas dolgot, amikre egyelőre nem derült fény. Pénteken szüreti-mulatság lesz az ovi udvarán, már várjuk. 

Mikit - ugyanúgy, mint 1-2 éve Katicát - viszem mindenféle érdekes helyre. Járunk csiri-biri tornára és zenebölcsibe is. Ezekről is szeretnék egyszer bővebben írni, a lényeg, hogy Miki elképesztően nyitott ezekre az élményekre és élvezi minden percét. Felszabadult és laza, nem kötődik hozzám, lenyűgözi a sok új izgalmas élmény.

Katica extra programja a néptánc szerdánként. Amikor ott van, alapvetően élvezi, de nagyon bátortalan, visszahúzódó. Egyszer akar járni, aztán mégsem, aztán mégis. Karácsonyig járni fogunk, utána csak akkor, ha szeretné folytatni, mert bár álmom-vágyam, mégsem erőltetek rá olyasmit, amit nem szeret.

Végezetül újabb Miki-szókincs lista:

apón - szappan

ába, ábam - lábam, cipő, kérek cipőt

au-vau-vau - vau-vu, kutya

ááuhh - fáj valamije

bom, gyom, omb, gyomb, bongyo - tanuljuk a 'gomb' szót

ámba, ápa - lámpa

Ámulatba ejt szinte folyamatosan. Gyakorlatilag mindent ért, amit kérek, vagy mondok és reagál rá. És én is értem a jelzéseit, annyi mindent el tud mondani, még beszélgetünk is.

Andris Dunaújvárosban alszik. Megyek és bebújok a két szuszogó, puha babám mellé. Ez a kedvencem az estében :) Jó éjt!

Pankamama | 2009. szeptember 29. 23:56 |

Címszavakban

Az elmúlt hetek kulcseseményei:

* augusztus utolsó hetében véget ért a nyaralásunk

* ugyanekkor Miki elindult

* szeptember 1-jén Katica megkezdte óvodai pályafutását, jele a perec

* ugyanekkor Miki megtanult puszit adni (de megfigyeltük, csakis lányok részesülhetnek ily kegyből - Katica és én)

* mindketten kaptak babakocsikat a koruknak megfelelően, azóta folyamatosan tolják

* Katica az óvoda 2. hetének első napját hányással itthon töltötte, azóta is itthon van, hétfőn ovi foly. köv.

* megvoltak a 3 és 1 éves "státuszvizsgálatok", még az ortopédia van hátra

* kibújt Mikinek 2 rágófoga fölül

Mindegyik pont megérne 1-2 bekezdést, igyekszem pótolni. Valamint szülinapi és nyári beszámolókkal is adósok vagyunk, tudjuk, szánjuk-bánjuk, ezen is próbálunk változtatni mielőbb.

Zárásként néhány gyöngyszem:

Miki-beszéd:

ápüó - repülő (ő hallja meg vagy veszi észre először, és mutatja)

ató - autó

Ááápáá - Apa

Tátá - Kata

bábá - baba, babakocsi

mem - nem

jjo - jó

adoom - add ide, kérem

Kata-beszéd:

- Mama, de ne te vezessél, één vezetek.

- Az vezethet, akinek van jogosítványa. Neked van jogosítványod?

- De nekem vaan vagazsítányom!

Pankamama | 2009. szeptember 12. 17:35 |